A Bartonella fertőzés (krónikus esete: bartonellózis, bartonellosis) egy baktériumok által okozott megbetegedés (zoonózis), amely különösen gyakran fordul elő a Lyme-kór társfertőzéseként. A kórokozók a Bartonella nemzetségbe tartozó, sejten belül élő (intracelluláris) baktériumok, amelyek képesek hosszú ideig megbújni az emberi szervezetben. Emberre fertőző fajok közé tartozik leggyakrabban a Bartonella henselae, a Bartonella quintana, Bartonella vinsonii, Bartonella elizabethae, Bartonella koehlerae valamint a Bartonella bacilliformis. A fertőzés terjedhet kullancsok, bolhák, tetvek, ritkábban szúnyogok csípésével, de klasszikus útja a macskakarmolás vagy -harapás is, ezért ismert macskakarmolási betegség néven is, de ez az akut forma, ami általában gyorsan és magától gyógyul, persze vannak kivételek. A baktérium a véráramba jutva elsősorban az érfal sejtjeit és a vörösvértesteket fertőzi (egyébként a Babézia, babéziózis Lyme-társfertőzés szintén a vörösvértestekbe költözik be), ami magyarázza a sokszínű és gyakran nehezen felismerhető tüneteket.
Hogyan alakulhat ki és hogyan terjed a krónikus Bartonella fertőzés?
A krónikus bartonellózis kialakulásának megértéséhez fontos áttekinteni, hogyan kerül a Bartonella baktérium az emberi szervezetbe, és milyen módon képes hosszabb ideig fennmaradni. A fertőzés kialakulása általában több lépésből áll: a kórokozó bejut a szervezetbe, átmeneti fertőzést okoz, majd bizonyos esetekben tartósan jelen maradhat.
A fertőzés terjedése
A Bartonella baktériumok elsősorban állatok és vérszívó ízeltlábúak közvetítésével terjednek. A legismertebb kórokozó a Bartonella henselae, amelynek fő rezervoárjai a macskák. A macskák gyakran tünetmentesen hordozzák a baktériumot, miközben a vérükben jelen lehet.
Az emberi megfertőződés leggyakoribb módjai a következők:
- macskakarmolás vagy harapás
- bolhák által közvetített fertőzés
- macska nyálával szennyezett seb
A macskák közötti terjedésben elsősorban a bolhák játszanak szerepet. A bolhák ürüléke tartalmazhat Bartonella baktériumokat, amelyek karmolás vagy bőrsérülés során juthatnak az emberi szervezetbe.
Kullancsok és más vektorok szerepe
Az utóbbi években több kutatás foglalkozik azzal a lehetőséggel, hogy más vérszívó ízeltlábúak is szerepet játszhatnak a fertőzés terjedésében. A Bartonella baktériumokat kimutatták kullancsokban, tetvekben és más rovarokban is.
Bár a kullancs által történő átvitel mértéke még kutatás tárgya, egyes vizsgálatok szerint a fertőzés előfordulhat olyan személyeknél is, akik nem kerültek közvetlen kapcsolatba macskákkal. Kullancscsípés esetén ráadásul több kórokozó egyidejű átadása is lehetséges.
Ilyenkor a Bartonella fertőzés együtt fordulhat elő más kórokozókkal, például:
Az ilyen társfertőzések fokozhatják a fertőzés komplexitását és befolyásolhatják a betegség lefolyását.
A baktérium bejutása a szervezetbe
Amikor a Bartonella baktérium a bőr sérülésén keresztül bejut a szervezetbe, először a helyi szövetekben kezd szaporodni. Ez gyakran egy apró bőrelváltozással vagy enyhe gyulladással járhat a fertőzés helyén.
A baktérium ezt követően a nyirokrendszeren keresztül terjedhet tovább, ami nyirokcsomó-duzzanatot okozhat. Innen bekerülhet a véráramba is, ahol kapcsolatba kerül különböző sejttípusokkal.
A Bartonella egyik sajátossága, hogy képes megtapadni és szaporodni az erek falát borító endotélsejtekben, valamint a vörösvértestekben. Ez lehetővé teszi számára, hogy a vérkeringésen keresztül a szervezet különböző részeibe jusson.
Miért maradhat fenn a fertőzés hosszabb ideig?
A Bartonella baktérium túlélését több biológiai tulajdonság is segítheti. A kórokozó képes alkalmazkodni a gazdaszervezet környezetéhez, és bizonyos sejtekben rejtőzködni.
A vörösvértestekben való jelenlét például azért fontos, mert ezek a sejtek nem tartalmaznak sejtmagot, és az immunrendszer számára kevésbé „láthatók”. Ez hozzájárulhat ahhoz, hogy a baktérium hosszabb ideig fennmaradjon a szervezetben.
Emellett a Bartonella időszakosan kerülhet a vérkeringésbe. Ez azt jelenti, hogy a baktérium nem folyamatosan, hanem hullámokban jelenik meg a vérben. Ez a jelenség a fertőzés természetes ciklusához kapcsolódik.
A krónikus fertőzés kialakulásának folyamata
A legtöbb embernél a fertőzés idővel megszűnik, mert az immunrendszer képes kontrollálni a baktériumot. Bizonyos esetekben azonban a kórokozó alacsony szinten fennmaradhat.
A tartós fertőzés kialakulását több tényező is befolyásolhatja:
- a fertőzés módja és a bejutó baktérium mennyisége
- a gazdaszervezet immunválasza
- esetleges társfertőzések jelenléte
- a fertőzés korai szakaszának felismerése vagy elmaradása
Ha a baktérium hosszabb ideig jelen marad a szervezetben, időszakosan aktiválódhat, ami hullámzó tüneteket okozhat.
A Bartonella fertőzés tünetei
A Bartonella fertőzés (bartonellózis) tünetei rendkívül változatosak, ezért gyakran „kaméleon-betegségként” is emlegetik. Krónikus formában leggyakoribbak az idegrendszeri és érrendszeri panaszok. Sok beteg számol be erős, talpi fájdalomról, égő érzésről, izom- és ízületi fájdalmakról. Jellegzetes lehet a bőrön megjelenő csíkszerű, lilás-vörös elváltozás, amely nem stria, mégis ahhoz hasonlít. Gyakoriak a neurológiai tünetek: szorongás, pánikrohamok, alvászavar, koncentrációs nehézség, memóriazavar, fejfájás. Előfordulhat szívritmuszavar, mellkasi fájdalom, valamint nyirokcsomó-duzzanat is. Krónikus esetekben a tünetek ciklikusan erősödhetnek, majd átmenetileg enyhülhetnek, ami tovább nehezíti a felismerést. Átfogó tanulmány készült a neurobartonellózisról és annak tüneteiről is, amely a Bartonella neurológiai fertőzésként való megjelenését vizsgálja, oldalunk igen részletesen szemlézett a tanulmányból az alábbi cikkben.
Bartonella tesztek – hogyan mutatható ki?
A Bartonella tesztelése komoly kihívást jelent. A hagyományos vérvizsgálatok gyakran negatív eredményt adnak, mivel a baktérium alacsony számban van jelen a vérben. Elérhetők szerológiai vizsgálatok avagy ellenanyag-tesztek, amelyek az IgM és IgG antitesteket mérik, de krónikus fertőzésben ezek is lehetnek álnegatívak. PCR-alapú vizsgálatokkal a baktérium DNS-e mutatható ki vérből vagy szövetmintából, azonban ezek érzékenysége is korlátozott. Egyes specializált laborok kombinált módszereket alkalmaznak, például dúsításos tenyésztést PCR-rel kiegészítve. Szövettani mintából pedig lehetséges Warthin-Starry festéssel keresni a kórokozót. A diagnózis ezért gyakran klinikai alapon történik: az orvos a tünetek, az előzmények és a társfertőzések alapján állítja fel.
A bartonellózis tesztelései lehetőségeiről az alábbi cikkünkben olvashatsz részletesebben.
Mi a különbség az akut macskakarmolási betegség és a krónikus bartonellózis tünetei között?
| Jellemző / Tünet | Akut macskakarmolási betegség (kórokozó: B. henselae) | Krónikus / disszeminált Bartonella fertőzés (kórokozó: B. henselae) |
|---|---|---|
| Tünetek jelentkezése | Néhány nappal–hetek múlva a karmolás után | Hónapokig vagy évekig fennálló, hullámzó tünetek |
| Láz | Enyhe vagy közepes láz jellemző | Visszatérő vagy tartós láz („B-tünetek”) |
| Seb / helyi tünet | Papula / vörös dudor a karmolás helyén | Általában nem hangsúlyos, nem dominál |
| Nyirokcsomó-duzzanat | Regionális duzzanat a karma/karmolás körül | Általános, több régiót érintő tartós duzzanat |
| Fejfájás | Lehet, gyakran enyhébb | Gyakoribb, akár súlyosabb |
| Fáradtság / rossz közérzet | Lehetséges | Jellemző, tartós |
| Izom- / ízületi fájdalom | Előfordulhat | Gyakori, tartós vagy vándorló |
| Neurológiai/pszichiátriai tünetek | Ritkák | Gyakoribb: koncentrációs gondok, memóriazavar, szorongás, alvászavar |
| Szív-/érrendszeri tünetek | Ritkák | Lehetséges ritmuszavarok, mellkasi panaszok |
| Szervi érintettség (máj, lép, szem, tüdő) | Nagyon ritka | Gyakoribb, szisztémás érintettség |
| Kórlefolyás | Általában spontán gyógyuló (hetek) | Hónapokig–évekig fennálló, hullámzó |
| Súlyosság / klinikai kép | Többnyire enyhe | Komplex, „kaméleon-betegség” jellegű |
| Gyógyulás / kezelés jellege | Általában önmagától gyógyuló | Hosszú antibiotikum-terápia (több hét–hónap), gyakran kombinált |
Bartonella kezelése – kombinált antibiotikum kúrák és biofilm-oldók
A Bartonella fertőzés kezelése krónikus formában hosszabb és összetettebb, mint az akut esetekben. Mivel a baktérium sejten belül él, általában kombinált antibiotikum terápiát alkalmaznak. Gyakran használt szerek közé tartoznak a makrolid antibiotikumok (például azitromicin vagy klaritromicin), tetraciklinek (doxiciklin), valamint rifampicin vagy rifabutin. Ezeket sok esetben párban vagy hármas kombinációban adják, több hónapon keresztül. A kezelés célja, hogy különböző hatásmechanizmusokkal támadják a baktériumot, csökkentve az ellenállás esélyét. A terápia során gyakori lehet a Herxheimer-reakció, amikor a tünetek átmenetileg rosszabbodnak a baktériumok pusztulása miatt. A sikeres kezeléshez elengedhetetlen az orvosi felügyelet, az immunrendszer támogatása például gyulladáscsökkentő és antibakteriális gyógynövények és biofilm-diszruptorok használatával és a társbetegségek egyidejű kezelése.
Biofilm-oldás Bartonellózisban – melyek a leghatékonyabbak biofilm bontók?
A Bartonellózis egyik legnagyobb terápiás kihívása, hogy a baktérium biofilmet képez, valamint sejten belül (pl. endotélsejtekben és vörösvértestekben) is képes túlélni. A biofilm egy védőmátrix, amely megnehezíti az antibiotikumok és az immunrendszer hozzáférését a kórokozóhoz. Emiatt a krónikus bartonellózis kezelésében egyre gyakrabban alkalmaznak biofilm-oldó (biofilm-diszruptor) stratégiákat az antibiotikumok kiegészítéseként.
Fontos: a biofilm-oldók nem helyettesítik az antibiotikumokat, hanem azok hatékonyságát fokozzák. Alkalmazásuk orvosi felügyelet mellett javasolt.
Oregano olaj (Origanum vulgare)
Az oregano olaj az egyik legismertebb természetes biofilm-ellenes szer. Fő hatóanyagai, a karvakrol és timol, bizonyítottan antibakteriális és biofilm-bontó tulajdonságokkal rendelkeznek. Laboratóriumi vizsgálatok alapján több gramnegatív baktérium biofilmjét képes gyengíteni, ami elméletileg bartonellózis esetén is előnyös lehet. Krónikus fertőzéseknél gyakran alkalmazzák kombinációban, alacsony dózissal indítva, mert erős Herxheimer-reakciót válthat ki.
Biocidin® és hasonló komplex növényi formulák
A Biocidin és más többkomponensű fitoterápiás készítmények többféle növényi kivonatot tartalmaznak (pl. grapefruitmag, fokhagyma, feketedió, oregánó). A cél nem egyetlen baktérium elpusztítása, hanem a mikrobiális közösségek és biofilmek megbontása, köztük a Bartonella-fertőzést okozó baktériumé is, legyen az Bartonella henselae, Bartonella vinsonii, Bartonella quintana vagy éppen egy másik Bartonella-baktérium (mert még vannak páran), amelyik biofilmmé formálódott. Klinikai tapasztalatok szerint lassú titrálással, hosszabb távon alkalmazva segíthetnek a krónikus bartonellózis kezelésében, különösen antibiotikum-terápia mellett.
N-acetil-cisztein (NAC)
Az NAC egy jól ismert antioxidáns és nyákoldó szer oxidatív stressz (ROS) ellen, amely képes megbontani a biofilm diszulfid-kötéseit. Emellett javítja a sejtek redox-egyensúlyát és támogatja a máj méregtelenítő folyamatait, ami különösen fontos a hosszú távú antibiotikum-kezelések során. Több krónikus fertőzésnél – köztük bartonellózis gyanú esetén – alkalmazzák biofilm-gyengítő kiegészítőként.
Enzim alapú biofilm-oldók (pl. szerrapeptáz, lumbrokináz)
A proteolitikus enzimek a biofilm fehérje- és fibrinhálójának lebontásában játszhatnak szerepet. A serrapeptáz és a lumbrokináz gyakran szerepelnek integratív protokollokban, különösen akkor, ha a fertőzéshez mikrokeringési zavarok, gyulladás vagy fibrinképződés társul. Ezek az enzimek elősegíthetik az antibiotikumok jobb szöveti penetrációját.
Kombináció és időzítés – kulcskérdés Bartonellánál
A tapasztalatok szerint a biofilm-oldók akkor a leghatékonyabbak, ha:
- antibiotikumokkal kombinálva alkalmazzák őket,
- fokozatosan, alacsony dózissal indítják,
- megfelelő méregtelenítési és májtámogató stratégia kíséri őket,
- figyelembe veszik a beteg egyéni terhelhetőségét.
A Bartonella esetén a biofilm-bontás gyakran tünetfokozódással járhat, ami nem romlást, hanem a baktériumok felszabadulását jelezheti.
Bartonella vagy limfóma? Miért hívják a bartonellózist a limfóma „nagy utánzójának”?
A krónikus Bartonella henselae fertőzés – az akut macskakarmolási betegség krónikus változata – az orvosi szakirodalomban gyakran szerepel úgy, mint „a malignitás nagy utánzója” („the great mimicker of malignancy„). Nem véletlenül: klinikai, radiológiai és akár szövettani megjelenése is ijesztően hasonlíthat a lymphomára. Ez a hasonlóság nemcsak diagnosztikai csapda, hanem súlyos következményekkel is járhat, ha a fertőzés daganatos betegségként kerül kezelésre. Mi az a krónikus bartonellózis, és miért problémás?
A Bartonella henselae egy intracelluláris baktérium, amely leggyakrabban macskák karmolása vagy harapása útján jut az emberi szervezetbe. Az akut macskakarmolási betegség (csd – cat scratch disease) sokszor enyhe, önkorlátozó betegség, ám krónikus esetekben a kórokozó hosszú időn át fennmaradhat az immunrendszer sejtjeiben és az endothelben. Ez a perzisztencia az oka annak, hogy a fertőzés elhúzódó és hullámzó tüneteket okoz, szisztémás betegséget utánozhat, valamint immunológiai és gyulladásos reakciókat vált ki, amelyek daganatszerű képet eredményeznek.
A legnagyobb átfedés: a nyirokcsomó-megnagyobbodás
A lymphoma egyik klasszikus tünete a fájdalmatlan, tartós nyirokcsomó-duzzanat. Ugyanez igaz a krónikus bartonellózisra is. A bartonellafertőzés során a nyirokcsomók:
- kemények, tömöttek lehetnek
- gyakran nem fájdalmasak
- hetekig–hónapokig fennállnak
- több régiót is érinthetnek (nyak, hónalj, mediastinum, hasi nyirokcsomók)
Radiológiai vizsgálatokon (CT, MRI, PET-CT) ezek a csomók nem különböztethetők meg egyértelműen a lymphomás elváltozásoktól, mivel mindkét esetben fokozott metabolikus aktivitás észlelhető.
„B-tünetek”: amikor a fertőzés daganatnak látszik
A lymphoma diagnózisát gyakran az ún. B-tünetek erősítik meg, amelyek azonban bartonellózisban is gyakoriak:
- visszatérő vagy tartós láz
- éjszakai izzadás
- megmagyarázhatatlan fogyás
- kifejezett fáradtság, gyengeség
Krónikus Bartonella-fertőzésben ezek a tünetek lassan alakulnak ki, nem mindig kifejezettek, de együtt olyan klinikai képet adnak, amely erősen daganatos betegség irányába tereli a gondolkodást.
Szövettani csapda: granulómák és atípusos sejtek
Az egyik legkritikusabb pont a nyirokcsomó-biopszia. Bartonellózis esetén gyakran található:
- necrotizáló vagy nem necrotizáló granulóma
- reaktív lymphoid hyperplasia
- atípusos immunsejtek
- fokozott érképződés (angioproliferáció)
Ezek a leletek könnyen félreértelmezhetők, különösen akkor, ha a klinikai háttérben nincs gyanú fertőzésre. Több publikáció számol be arról, hogy a bartonellózis szövettanilag Hodgkin- vagy non-Hodgkin-lymphomát utánzó képet mutatott.
Miért hívják „a malignitás nagy utánzójának”?
A bartonellózis különlegessége abban rejlik, hogy több szinten is utánozza a lymphomát: klinikailag (tünetek), képalkotó vizsgálatokon (pl. megnagyobbodott nyirokcsomók), szövettani megjelenésben, laboratóriumi eltérésekben (emelkedett gyulladásos markerek, LDH).
Emellett a krónikus bartonellózis antibiotikum nélkül nem igazán gyógyul, így a tartós fennállás tovább erősíti a malignitás gyanúját.
Miért fontos észlelni mihamarabb a különbséget: Bartonella vagy limfóma?
A téves lymphoma-diagnózis súlyos következményekkel járhat, mint a felesleges kemoterápia vagy sugárkezelés, jelentős immunrendszeri károsodás, a valódi fertőzés kezeletlen marad. Ezzel szemben a megfelelően felismert bartonellózis célzott antibiotikum-terápiával kezelhető, és a nyirokcsomók, valamint a szisztémás tünetek fokozatosan visszahúzódnak.
Összefoglalva a krónikus Bartonella henselae fertőzés tehát nem véletlenül viseli „a daganatok nagy utánzója” címet. A lymphoma és a bartonellózis közötti átfedések mélyek és sokrétűek, ezért a differenciáldiagnózis kulcsfontosságú. Macskával való kontaktus, elhúzódó, megmagyarázhatatlan nyirokcsomó-duzzanat és szisztémás tünetek esetén mindig érdemes fertőzéses eredetre is gondolni, mielőtt végleges daganatos diagnózis születik.
Súlyos Bartonella fertőzéses esetek a szakirodalomban és Magyarországon
A szakirodalom egyre több bizonyítékot szolgáltat arra, hogy a Bartonella fertőzés nem csupán enyhe, önmagától gyógyuló betegség lehet. Krónikus vagy disszeminált formában súlyos, akár életveszélyes szervi érintettséget is okozhat, immunhiányos és immunkompetens betegekben egyaránt. Az alábbi esetek jól szemléltetik a fertőzés potenciális súlyosságát. Köztük egy magyar fiatal, Viczena József Zsolt súlyos esete is, akinek a bartonellózis diagnózisát először klinikum alapján (orvosi gyanú a striák, talpfájdalom, nyirokcsomók, tachycardia és egyéb tünetek miatt), majd szerológiai tesztekkel (Magyarországon és Ausztriában is) igazolták több év betegség után. Számos lelettel, például CT és MR vizsgálatok leírásával (amelyek következetesen kiterjedt nyirokcsomó-megnagyobbodást találtak) és számos tünet Bartonellára egyezőségével mutatja be részletes blogbejegyzésében krónikus Bartonella-fertőzésének esetét. Az alább feltöltött kép a blogról származik, rákattintva elolvasható Zsolt esete.
Az alább pedig külföldi betegek súlyos Bartonella-fertőzésének esetleírása olvasható, és ez csak néhány példa.
1. Központi idegrendszeri érintettség (encephalopathia, agyi léziók)
Egy gyermeknél disszeminált Bartonella henselae fertőzést írtak le, amely több intracranialis gócot okozott. A beteg neurológiai tünetekkel – fejfájás, zavartság, görcsök – került kivizsgálásra, kezdetben daganatos betegség gyanújával. A végleges diagnózis PCR-vizsgálattal történt. Hosszú ideig tartó kombinált antibiotikum-kezelés után az agyi elváltozások fokozatosan regresszáltak.
Egy másik, ritka esetben egy korábban egészséges gyermeknél akut encephalitis alakult ki disszeminált Bartonella fertőzés következtében. A patológiai vizsgálatok perivaszkuláris gyulladást mutattak az agyban. Az eset végül halálos kimenetelű volt, ami rávilágít a fertőzés súlyos neurovaszkuláris hatásaira.
2. Hepatosplenikus és csontérintettséggel járó súlyos esetek
Több esetleírás számol be hepatosplenikus Bartonella fertőzésről, amely máj- és lépléziókat, elhúzódó lázat és jelentős gyulladásos aktivitást okozott. Egy 5 éves gyermeknél a fertőzés csontelváltozásokkal és gerincvelő-gyulladással társult, miközben a beteg egyidejű Epstein–Barr vírus fertőzésen is átesett. A tünetek csak több hónapos antibiotikum-kezelés után szűntek meg.
Egy másik esetben a Bartonella fertőzés Langerhans-sejtes hisztiocitózist utánzó csontelváltozásokat okozott, ami jelentősen megnehezítette a diagnózist. A beteg állapota csak célzott, hosszú távú kezelés mellett javult.
3. Disszeminált bartonellózis immunhiányos betegekben
Ritkán, különösen immunhiányos vagy egyéb krónikus betegségekkel rendelkező betegeknél a B. henselae disszeminált fertőzése létrejöhet, ami gyulladásos gócokat hoz létre több szervben, például központi idegrendszerben, májban, lépben vagy csontokban. Ezekben az esetekben a fertőzés nem korlátozódik a helyi nyirokcsomókra, hanem rendszerszintűvé válik. Immunrendszert elnyomó kezelés alatt álló felnőtteknél több esetben írtak le disszeminált Bartonella fertőzést, amely egyszerre érintette a központi idegrendszert, a májat, a tüdőt és a nyirokrendszert. Az egyik esetben a beteg kontrasztot halmozó agyi léziókkal, lázzal és súlyos általános állapotromlással jelentkezett. Biopsziát vettek az agyból és a diagnózis PCR-rel igazolódott, majd rifampicin–doxiciklin kombinációval sikerült klinikai javulást elérni.
Serdülőknél is dokumentáltak súlyos, többszervi érintettséggel járó bartonellosist, különösen akkor, ha a fertőzés vírusos reaktivációval (pl. EBV) társult. Ezekben az esetekben a tünetek elhúzódóak és hullámzóak voltak.
4. Bartonella endokarditiszhez társuló diffúz crescenticus proliferatív glomerulonefritisz esete
Egy 13 éves lány heves lázzal, mellkasi és hasi fájdalommal, akut veseelégtelenséggel és nefrózis‑tartományú proteinuriával jelentkezett. Az alacsony komplement szintek és a mikroszkópos hematuria miatt a vesék érintettsége merült fel, ezért vesebiopsziát végeztek. Az eredmény diffúz, crescenticus (félhold alakú sejtes elváltozásokat mutató) proliferatív glomerulonephritist igazolt, amely immunfluoreszcenciával „full‑house” immun komplex lerakódást (többféle immunglobulin‑ és komplement‑depozitumot) mutatott – ez a lupus nefritiszre is jellemző mintázat volt.
A további vizsgálatok során a hemokultúra‑negatív endokarditiszt igazolták, és Bartonella henselae fertőzést diagnosztizáltak szerológiai és molekuláris (PCR) módszerekkel. A fertőzés végül a szívbillentyűk érintettségére derített fényt, és a beteg kombinált antibiotikum‑terápiát és billentyűpótló szívműtétet kapott.
A kezelés hatására a veseelégtelenség és a glomerulonephritis tünetei jelentősen javultak: a kreatinin‑szint normalizálódott és a proteinuria csökkent, így a vesefunkció visszaállt a normál tartományba.
Ez a publikáció kiemelkedő, mert bemutatja, hogyan tud okozni a Bartonella endocarditiszt diffúz glomerulonefritisszel együtt, amelyet gyakran lupushoz vagy autoimmun betegséghez tévesztenek.
További 12 disszeminált esetről az alábbi cikkünkben írtunk:
(Ez a cikk tájékoztató a krónikus és/vagy disszeminált bartonella-fertőzésről, tanácsért és tünetek esetén mindig kezelőorvosát keresse fel.)
